• Napi blog
• Írok erről-arról, akkor, amikor.

2012. jan. 26., csütörtök

» Új Cohen-lemez

2012. jan. 26. 11:56 | írta: rás | hangulat | Cohen | Jeff Buckley | zene | 6 komment

 

A lemez anyaga itt

Wenn schon, denn schon:

és még:

2012. jan. 23., hétfő

» Békemenet és fegyverletétel

2012. jan. 23. 23:06 | írta: rás | politika | gazdaságpolitika | IMF | Mellár Tamás | Orbán | Sebastian Haffner | 46 komment

Szerencsés véletlen folytán megúsztam a hétvégi összes tüntetést – mondjuk, különböző okokból egyikre se mentem volna el, de a tévé meg az internet előtt lestem volna a híreket –, három napig nem voltam itthon, de persze ma igyekeztem tájékozódni. A négy vagy öt megmozdulásból természetesen csak a „Békemenet”-nek van relevanciája, függetlenül attól, hogy száz-, négyszáz- vagy hatszázezren voltak-e. Egyébként én a Mandiner és a Népszabadság tudósítói által (nyilvánvalóan egymástól függetlenül) állított kb. százezret hiszem el – de mondom, ennek nincs különösebb jelentősége. Sokan voltak, a többszöröse annak, mint ahányan január 2-án az Opera előtt. Ez volt az eddigi legnagyobb tüntetés a rendszerváltás óta, méreteiben – és jelentésében – legfeljebb Kádár János híres 1957. május 1-i tömeggyűléséhez mérhető.
A demonstráció több szempontból is értékelhető. Elsődleges jelentése, üzenete természetesen az, hogy Orbán Viktornak ma is tömegtámogatása van Magyarországon. Akkor is, ha a közvélemény-kutatások szerint tíz emberből nyolc azt mondja, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok, ugyanezen felmérések egybehangzóan állítják, hogy egy most rendezendő választáson a Fidesz megint kétharmados parlamenti többséghez jutna. Lehet hibáztatni ezért a „zembereket”, akiknek a fejében valahogy még nem értek össze a dolgok, de inkább az alternatívahiányról van szó, ami leginkább a politikából kiábrándult, félreálló, apatikus „nem szavazók” nagy arányában nyilvánul meg.
Szóval, a lényeg, hogy szombaton Budapesten hatalmas tömeg ország-világ előtt demonstrálta: Orbán Viktor élvezi a „nép” támogatását.

Ez a második értékelési szempontom: a hatalmas tömeg. Felfoghatjuk ugyanis a „Békemenetet” a még Hende Csaba által megszervezett, Kubatov-listákkal megtámogatott polgári körök mozgósítási gyakorlatának: kitűnően sikerült.
De – a trendiség jegyében – felfoghatjuk hatalmas csapatépítő tréningnek is: önbizalom- és kohézióerősítő összetartás, melynek célja a cég iránti maximális odaadás és hit biztosítása. Szükség van rá.
A demonstráció irracionalitását ugyanis az adta, hogy az EU és az IMF jelentette „gyarmatosítás” ellen irányult – három nappal azelőtt, hogy Orbán Viktor Brüsszelben ismét megígérje Barrosónak: mindent megteszünk, amit csak akarnak. Orbán már a múlt héten megmondta: meghajlunk, de nem az érvek, hanem az erő előtt. („Okos enged…”) Tóta W. a maga stílusában egyenesen azt jövendöli, hogy Orbán rövidesen a Szent Koronát is felajánlja az IMF-nek. Meghökkentő volt már Strasbourgban (illetve a néhány órával korábban Barrosónak küldött levélben is) Orbán békülékenysége, engedékenysége. Valójában nincsenek is problémák – mondta –; legfeljebb néhány apróság van, mondhatni félreértés, de ha az urak úgy gondolják, mi készek vagyunk korrigálni, gyorsan megegyezni mindenben – beleegyezni bármibe. Ezt mondta – és azóta meg is ismételte többször –, de mi tudjuk, amit tudunk. Ez végül is a kádári kacsintás országa; tudjuk, hogy Orbán ezt nem gondolja komolyan, és ha a pénzük segítségével kellően megerősödünk, akkor úgy odavágunk nekik, hogy csak na… Legyen csak egyszer atombombánk…!
Most mindenbe beleegyezünk, megtesszük, amit kívánnak. És ebben nem az a lényeg, hogy a hátralévő másfél évben nem baszogatják Simor Andrást, vagy hogy módosítják néhány helyen – a már hatálybalépése előtt agyonmódosítgatott – alkotmánypótlékot. Nem. A lényeg az, hogy a következőkben mindent – az egészségügy, a szociális ellátórendszer, az oktatásügy, a kultúra megnyomorítását – az IMF-re lehet kenni. Mindent, ami racionális – vagy racionális a mainstream neoliberális gazdaság- és társadalomfelfogás szerint –, és mindent, ami a magyar elit Orbánék képviselte csoportja érdekében történt/történik, és mindent, ami csak a dilettantizmus következménye. Az IMF akarta a közkiadások lefaragását, vagyis a megszorításokat. Azt is ők akarták, ami már megtörtént, de ez össze fog mosódni azzal, amit ezután tesznek. Kényszerülnek tenni. Az IMF bűne lesz, hogy a Matolcsy-féle ámokfutás során lényegében tovább nőtt a magyar gazdaság duális jellege – a szakadék a multik és a rendületlenül sorvadó kis- és középvállalatok között; hogy a kényszermunkától eltekintve lényegében nem teremtettek új munkahelyet; hogy az esélyét is elveszik annak, hogy egy szegény gyerek egyetemre kerülhessen…
És talán tényleg képes lesz a propaganda (meg az alternatívahiány) mentesíteni Orbánt és a Fideszt mindennek a következményeitől.
A szombati Népszabadságban Mellár Tamás, a korábban (a ma már szintén erőteljesen kritikus Bod Péter Ákoshoz vagy Chikán Attilához hasonlóan) a Fidesz és az első Orbán-kormány gazdaságpolitikai arcai közé tartozó közgazdász, Bibó-idézetekkel kezdi szinte segélykiáltásként ható cikkét:
„...[E]z az ország történetének legújabb kori szakaszában, döntő történeti pillanatokban ... végzetes módon képtelennek bizonyult arra, hogy saját helyzetének valóságos adottságait és az ebből adódó feladatokat meglássa.
...[A] magyar nemzet ezekben a döntő pillanatokban, politikai, társadalmi és szellemi téren egyaránt, nem tudta megtalálni vagy hatalomhoz juttatni azokat a vezetőket vagy olyan vezetőket, akik szükségleteit, érdekeit, útját jól kifejezték és jól megtalálták volna.
...[A] magyar nemzeti közösségben újból meg újból olyan módon vetődtek fel a döntő, az egész közösséget foglalkoztató és megosztó kérdések, hogy annak következtében a közösség terméketlen, sehova sem vezető harcokba bonyolódott, és a valóságos feladatokkal, valóságos problémákkal szemben vakká vált.”
Mellár tökéletesen elhibázottnak tartja az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját.
„A másfél évvel ezelőtt felállt Orbán-kormány szándékai szerint ki akarta emelni a magyar gazdaságot az alárendelt, elnyomott helyzetből, a nemzetközi tőke béklyójából, és emancipálni akarta azt. Meg akarta szüntetni a magyar értékek kiárusítását, kótyavetyéjét és a jövedelmek kiszivattyúzását. Helyzetbe akarta hozni a hazai tőkét, hogy az egyenrangú ellenfele lehessen a honi piacokon a külföldieknek. Ugyanakkor nem akart újabb terheket rakni a szegény és a középosztálybeli családokra. Mindezek tiszteletre méltó és elfogadható célok egy nemzeti konzervatív kormány részéről.
Csakhogy az egész terv hibás helyzetértékelésre épült, és így az az eszközrendszer, amely a célok teljesülését volt hivatva szolgálni, hatástalannak bizonyult” – írja cikke elején. A vége felé pedig:
„Még most sem lenne késő a kármentés. Ha a kormány egy olyan új embert ültetne a gazdasági miniszteri székbe, aki nem használódott el a szabadságharcban és szakmailag hiteles, továbbá ha helyreállítaná a monetáris tanács, a Költségvetési Tanács, az Alkotmánybíróság szakmai hitelét és függetlenségét, valamint radikálisan szakítana a korábbi gazdaságpolitikával, s helyette egy szakmailag megalapozott, jól követhető hároméves programot fogadna el, akkor még mindig viszonylag jól ki tudna jönni a zsákutcából. A gyors váltás igen fontos lenne, mert minél tovább tart a gazdasági szabadságharc, annál több erőforrásunk pusztul el értelmetlenül.
Ezzel szemben viszont, ha a kormány a lehető legkisebb törvényi és gazdaságpolitikai változtatásokkal próbálja megszerezni az IMF-hitelt és igyekszik elszabotálni az egyezség végrehajtását, akkor elkerülhetetlenül következik be az államcsőd, a kérdés csak az, hogy már a nyár végén, vagy csak jövő tavasszal…
Azok a jobboldali értelmiségiek, akik most – felháborodva a nyugati pénzügyi körök arroganciáján – az utcára vonulnak az Orbán-kormány mellett, valójában ennek a legrosszabb forgatókönyvnek a bekövetkeztét segítik elő. Teljesen haszontalan a demonstrációjuk, hiszen sem az IMF, sem az EU nem fog megijedni és visszavonulót fújni a szenvedélyesen protestáló tüntetők láttán. Nem veszik észre, hogy a minket ért – gyakorta igaztalan (fasisztaveszély, diktatúra stb.) – támadások alapja és fő táplálója éppen a kormány hibás gazdaságpolitikája, amely elfogadhatatlan és megengedhetetlen eszközöket használ.”
A teljes cikk itt.
A hétvégén Bécsben voltam, kiállításokat nézni (Klimt–Hoffmann, Schiele, Bécs – 1900, Magritte). A vonaton Sebastian Haffner német történésznek az 1918-19-es németországi forradalomról szóló, hihetetlenül érdekes könyvét olvastam. A történetet 1918. szeptember 29-ével kezdi, azzal a nappal, amikor Ludendorff, a német császári hadsereg második embere – Haffner szerint 1916 óta lényegében Németország diktátora – ráveszi a császárt, hogy hirdessen demokratikus alkotmányreformot, bízza a szociáldemokratákra a kormányzástvegye be az ellenzéket, köztük a legerősebb szociáldemokratákat a kormányba, nevezzen ki új kancellárt, és az új kormány kérjen azonnali fegyverszünetet az antanttól. Ez évtizedeken át titok maradt – mármint hogy Ludendorff állt mind e mögött, aki az elkerülhetetlen vereség láttán így akarta megőrizni a hadsereget –, s helyette megszületett a „tőrdöfés” legendája, vagyis hogy a forradalom, a német munkások, a baloldal és a liberálisok döfték hátba a hősiesen harcoló hadsereget.

 

2012. jan. 18., szerda

» Orbán Strasbourgban

2012. jan. 18. 19:31 | írta: rás | politika | Európai Parlament | Orbán | 78 komment

Egy öntudatos európai nemzet kompetens vezetőjeként szerepelt Strasbourgban Orbán Viktor. Tényeket sorolt azokról a hatalmas változásokról, amelyek Magyarországon a 2010-es választások óta végbe mentek – a sztálinista alkotmány megváltoztatásától az államadósság leszorításán és a korábban garázdálkodó paramilitáris erők betiltásán át a GMO-szennyezésnek a magyar termőföldtől való távoltartásáig. Világossá tette: Magyarország elkötelezett európai országként minden konkrét vitás kérdésben megállapodásra törekszik az Európai Bizottsággal – s minden egyéb csak az Európai Parlamentben is többségben lévő baloldali és liberális erők ideológiai alapú és jórészt a tényeket mellőző támadása. Mi – mondotta magáról, a Fideszről és a kormányról Orbán – keresztények vagyunk, hiszünk a nemzetben és a családban mint a nemzet alapjában; s ez európai álláspont, még ha Európában jelenleg kisebbségben van is. És ebben is igaza van. Mármint hogy ez egy európai álláspont. Hogy ő mennyire keresztény, és hogy miben hisz – hisz-e egyáltalán valamiben –, az más kérdés.
Mert ez a nagyon öntudatos, nagyon európai és nagyon kompetens magyar politikus, természetesen, végig hazudott Strasbourgban. Is. Hazugság rögtön a „sztálinista” alkotmány érve, amire egész mondanivalója, az általa szükségesnek nevezett teljes országátépítés legendája épült. Hazugság minden szava, hiszen csak a lényeget hallgatja el: hatalomról, hatalmi politikáról, egy ország teljes politikai, gazdasági és ideológiai megszállásáról szól, amit tesz. És hazugság, hogy úgy tesz, mintha nem fogná fel, amit legkeményebb bírálói mondanak neki arról, hogy amit tesz, az szembemegy az európai értékközösséggel. Nyilván felfogja, de nem érdekli.
Szóval: Orbán nagyon jól és sikeresen szerepelt Strasbourgban. Elemében érezte magát: harcolhatott.
És ezúton üzenem mindenkinek, aki Orbán lelépéséről, félreállásáról, netán belső (vagy „felső”, értsd: EU-s) elmozdításáról ábrándozik: marad.

2012. jan. 17., kedd

» "tengerhabból csatornaszenny?"

2012. jan. 17. 11:13 | írta: rás | kultúra | hangulat | Bécs | blog | Debussy | jel | Josef Hoffmann | Klimt | Orbán Ottó | Ránki Dezső | 2 komment

Jelnek, barátsággal

Az előző bejegyzésemet követő - nem túl szívderítő - kommentsorban hiú reményeket keltettem "jel"-ben, bár szerintem ő se hitte komolyan, hogy ezentúl csak verseket, képeket fogok feltenni a Rásblogra. Nem. Napok óta motoszkál bennem egy, a mai világ és benne Magyarország helyzetét, múltját és jövőjét boncolgató, enciklopédikus igényű, politikai bejegyzés gondolata. Addig is, itt egy Orbán Ottó-vers (1977-ből):

Odüsszeusz átveszi az Olümposzi Egyetem díszdoktori oklevelét

És itt vannak ők akik bírják a versenyt
Persze kérdés hogy amit bírnak az a verseny-e még
melynek a kezdeti lendülettel s félig halhatatlanul
nekivágtak? Ha viszont semmi sem változott
mi változott? Mitől lett mégis a tengerhabból
csatornaszenny? De ha már az lett és minden úgy van ahogy van
és a baromcsordának baromi tanulság való
és a célhoz leginkább az eposzhős plakáttá redukált képe segít
miért gondolom újból és újból hogy holnap is lesz nap
hasztalan köpve a sárba a remény tenger-ízét
a lázadást a lelkifurdalást? Kérdés uraim hogy a végén
melyikünk nevet több joggal én-e
aki egy kupleráj nimfáinak ölébe esve csaltam és hazudtam
de csipkés rongyokba kapaszkodva is azt üvöltöttem AZ EMBER SZABAD
vagy az-e aki miután sehogy sem tudott egy mocsárba fojtani
szőrös szobor-mellére gyűrt hogy elfuserált világán osztozzam vele –
a Villámmal Bütykölő Kontár a Rektor Úr?

És itt van egy 1999-es, amit szeptemberben idéztem - szintén jelnek köszönhetően.

Amúgy pedig: ma este Ránki Dezső zongorakoncertjét fogom hallgatni a MüPában - a többi között ezt fogja játszani:

Pénteken meg elmegyek néhány napra Bécsbe, kiállításokat nézni, nyugodt, "polgári" levegőt szívni. Még csak egyet néztem ki magamnak: a Belvederében Pioniere der Moderne címmel látható kiállítás Gustav Klimt és Josef Hoffmann műveiből.

2012. jan. 14., szombat

» Vers

2012. jan. 14. 11:16 | írta: rás | kultúra | Arszenyij Tarkovszkij | Szőke György | 17 komment

Arszenyij Tarkovszkij: Idényzárás

Hajóink már a téli dokkban állnak,
A tintakék víz egyre kocsonyásabb,
Sötétlenek az ólomszín egek,
Most végre megkezdődhet gyógyulása
A földnek, mely mitőlünk volt beteg -
A hó fölött a csillagok világa
Úgy tündököl, oly csend van és hideg,
Alig hallik már messziről a néma
Jég-börtönben sivalkodó sziréna.

(Baka István ford.)

*

Nem először veszek át verset (vagy képet), a nagyszerű Nominativus blogról, időről időre megragad vagy éppen szíven üt egy-egy valamitől számomra is éppen aktuális bejegyzés. Hülye dolog verset kommentálni, magyarázni, maradjunk annyiban, hogy ennek is sok rétege van/lehet - bennem is. Egy apróságot azért elmondok, ami most eszembe jutott: annak idején, az egyetemen (a hihetetlenül goromba) Szőke György orosz irodalomtörténeti óráján tanultam talán a legtöbbet arról, hogy mitől művészet az irodalom, mitől vers a vers. "Sűrítés" - magyarázta a lényeget, s a német Dichtung szó eredeti jelentésére hivatkozott. Béke poraira.

2012. jan. 12., csütörtök

» A viktatúra hétköznapjai 12. - Helyreigazítás

2012. jan. 12. 11:16 | írta: rás | politika | ATV | Heti Válasz | 25 komment

"A 2012. január 9-én honlapunkon „Félrefordította az ATV a nagykövet szavait” címmel közzétett MTI-hírben valótlanul híreszteltük azt, hogy az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége helyreigazítást kért az ATV-től, mert félrefordították Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet szavait.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a nagykövetség nem kért helyreigazítást az ATV-től és az ATV nem fordította félre a nagykövet asszony szavait.
A téves tájékoztatásért elnézést kérünk." (Heti Válasz 2012. jan. 11.)

2012. jan. 10., kedd

» A biciklijavító

2012. jan. 10. 11:48 | írta: rás | Monty Python | 2 komment

KB-tag javasolja felkészítőnek az IMF-tárgyalások elé:

2012. jan. 9., hétfő

» Kassák és a többiek

2012. jan. 9. 12:16 | írta: rás | kultúra | avantgárd művészet | Kassák | Kassák Múzeum | 3 komment

Valódi szellemi izgalmat jelentő kiállítás látható még néhány napig – január 15-éig, hétfő, kedd zárva – a Kassák Múzeumban. Egy magángyűjtemény darabjai a magyar avantgárd 80-100 évvel ezelőtti történetéről, és szoros kötődéséről az európai modernizmushoz – meg persze a korszak társadalmi, politikai mozgalmaihoz, mozgásaihoz. Hihetetlenül érdekes böngészni a dokumentumokat – kiáltványok, folyóiratok, könyvborítók, műsorfüzetek –, nézni a fotókat, meg persze festményeket, grafikákat is, de itt most tényleg a dokumentumok, a kapcsolódások felfedezése a legizgalmasabb. Nem akármi A Tett c. folyóirat címlapján együtt látni például Kassák és Szabó Dezső nevét. És még micsoda nevek: Bortnyik, Palasovszky, Balázs Béla, Moholy-Nagy, Tamkó Sirató (Charles Chirato), Komját Aladár, Uitz, Madzsar Alíz... Szavalókórustól fotografikán át a mozdulatművészetig (orkesztika)... S mindennek - a Bauhaustól a szürrealizmuson és futurizmuson át a konstruktivizmusig  terjedő spektrumon - a középpontjában Kassák.
Amúgy pedig maga az újjárendezett Kassák Múzeum állandó kiállítása is nagy élmény.
Bővebb kedvcsinálónak – menjetek, nézzétek meg! – mellékelem a Magyar Narancs recenziójának linkjét, és néhány mondatot (betűhíven) Kassák Lajos: Tisztaság könyve 1926-os borítójáról (legszívesebben egyébként az új, elkötelezett művészetről szóló 1919 márciusi aktivista manifesztumból idéznék, de nem találtam a neten):

Az uj müvészet az uj emberé. Mi egy uj kor kezdetén uj tipust kezdő emberek vagyunk. A müvészet, mint önmagáért való SZÉP nem érdekel bennünket. Nem könnyü kezü cizelálók, hanem nyughatatlan feltalálók - vassal, cementel és üveggel dolgozó épitőmesterek vagyunk. Tisztán áll előttünk alkotásainknak, mint önmagunk más, uj formába állásának tárgyi és etikai értelme. Ezen kivül pedig nincs mérték, mellyel hozzánk és munkáinkhoz közeledni lehetne.

2012. jan. 6., péntek

» A viktatúra hétköznapjai 11. - A filozófusbotrány

2012. jan. 6. 11:34 | írta: rás | politika | Radnóti Sándor | 4 komment

"A filozófusbotrány politikatörténeti jelentősége az, hogy a hatalom ekkor kezdte el kriminalizálási politikáját, amelyet azóta számos területre kiterjesztett. Kriminalizálják a hajléktalanokat, a rokkantakat, a munkanélkülieket, az előző adminisztrációk vezető politikusait, sőt egy egész parlamenti pártot. Nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy a kriminalizált gazdasági ügyek hányad része alaptalan, mert mindenütt a politikai természetű kriminalizálás működik. Kriminalizáltak már szakszervezeti vezetőket is, bűnözőkként tálaltak fel filmeseket, képzőművészeket, s kriminalizálás vár azokra a lelkészekre, akik felekezetük egyházi státusának jogfosztó megvonása után is élni kívánnak egyházi jogaikkal. Csak találékonyság és fantázia kérdése, hogy mi mindent fognak még kriminalizálni."

"Legkésőbb ekkor vált világossá: az új kormányzás semmilyen jelentőséget nem tulajdonít a magaskultúrának."

Radnóti Sándor: Emlékeim a filozófusbotrányról

2012. jan. 5., csütörtök

» A viktatúra hétköznapjai 10. - Zuhanás közben

2012. jan. 5. 12:08 | írta: rás | közérzület | politika | 24 komment

320 forint feletti euróárfolyam, percről percre növekvő államkockázati felár a nemzetközi pénzpiacokon forgalmazott magyar államkötvényekre, a forint gyengülése miatt is felfelé száguldó benzinár, Ausztriába és Szlovákiába menekített bankbetétek...

Rekordmennyiségű, több mint 20 ezer felszámolt - döntően kis- és közepes - vállalkozás egy év alatt, a kényszermunkával kozmetikázva is csak stagnáló munkanélküliség... Külföldre készülő orvosok, leállni készülő BKV...

Félévszázada nem írt a nyugati sajtó olyan negatívan Magyarországról, félévszázada nem hangzott el Magyarországgal kapcsolatban külföldön annyi aggódó vagy nyíltan elítélő politikusi nyilatkozat, mint ezekben a napokban.

Lehet elmélkedni, vitatkozni az okokon, hogy mennyi ebből a globális "karvalytőke" spekulációja, a politikai elfogultság, illetve mi "köszönhető" az elborult hatalmi bódulatnak, a vak akarnokságnak, a gazdaságpolitikai dilettantizmusnak, de már csak a tény számít: ma Európa-szerte az egyik legundorítóbb figurának Orbán Viktort tartják, Magyarországot Európából Keletre tartó autokrata rendszernek, politikailag, gazdaságilag megbízhatatlannak, kiszámíthatatlannak - reménytelennek.

Innen szép nyerni?

2012. jan. 2., hétfő

» Lesz még Magyar Köztársaság!

2012. jan. 2. 20:31 | írta: rás | politika | alaptörvény | Andrássy út | szolidaritás | tüntetés | 17 komment

Kónya Péter (Szolidaritás Mozgalom): "Orbán a Titanicot kormányozza, és mi vagyunk a jéghegy." "Az Operaház narancsos fantomjai halotti tort készülnek ülni ma este a köztársaság, a jogállam és a demokrácia fölött". "Lesz még Magyar Köztársaság!"

Ripp Zoltán történész: nem elég Orbán bukása, a rendszer bukása is kell. Ripp szerint az ellenforradalom tort ül az Operában, ezt a gyalázatot pedig le kell mosni.

Majtényi László egykori ombudsman: az Opera ma este a képmutatás háza. A mostani kormány azzal ámított: a szabadság részleges elvételével jólétet biztosít. "Látjuk mi lett az eredménye" - tette hozzá. Majtényi hangsúlyozta: sokkal jobb sors egy demokratikus állam bukott kormányfőé, mint egy, a népharag által megbuktatott diktátoré.

 

2011. dec. 29., csütörtök

» Az értékek kopása

2011. dec. 29. 11:39 | írta: rás | közérzület | én | borosta | 27 komment

"a mai társadalmunk egy elpuhult, értékek nélküli amorf valami...  úgy érzem, hogy ez az egész sosem lesz olyan, mint régen...  jó persze az egyéni sorsunkat mi választjuk meg szerencsére, de ezzel csak a süllyedő hajó legmagasabb még kiálló részére menekülünk... annak örülök, hogy akkor születhettem, amikor még volt rá lehetőségem megismerni néhány értéket..."

Egy huszonéves fiatalember filozofálgatásán gondolkodtam el. Először keserűen mosolyogtam, hogy hiszen én magam - nagyjából két és félszer annyi évvel - nagyjából ugyanezeket gondoltam, gondolom még ma is. Jó, én nem sírok a világ "elpuhultságán", mert egyre keményebbnek, ridegebbnek érzem, és sajnálom az embereket, akiket bedarál, akiknek eltöri a gerincét. De az értéknélküliség az stimmel. Már évtizedekkel ezelőtt, egy egészen más világban (amelytől persze egyáltalán nem független ez a mai, de ez másik, messzire vezető téma) rá kellett jönnöm, hogy nem érvényesek a "kívül" hirdetett normák, nekem kell tudnom, hogy milyen értékeket követek, hogy legfőképpen az számít, kit látok a tükörben. Nagyképűség, persze...

Aztán eszembe jut egy 20-25 évvel ezelőtti beszélgetésem a Rádió büféjében egy korombeli kollégámmal. Hozzátartozik, hogy nagyon különbözőek vagyunk. Én kigombolt ingben, kinyúlt pulóverben, néha szakadt farmerban, nyáron sortban és mindig papucsban jártam, ő a konzervatív divatlapokból kilépett, úriemberi, öltönyös, nyakkendős, sőt díszzsebkendős elegancia példaképe volt. Mégis rokonszenvesek voltunk egymásnak, valószínűleg a szakmai hozzáértést becsültük egymásban. Szóval, a világ romlásáról, elkorcsosulásáról beszélgettünk kávézás közben, arról, hogy mennyire műveletlenek, kulturálatlanok a ma (akkor) az iskolából kikerülők, akiket már a mi nemzedékünk tanított. Mert nekünk még voltak igazi tanáraink a gimnáziumban, kopott ruhás, néha nagyon különös, de nagyon nagy tudású emberek...

Igen, minket még megismertettek értékekkel, az iskolában - és azon kívül is, még ha a társadalom, a politika nem is (mindig) ezen értékek szerint működött. Azóta a második-harmadik generáció képviselői siratják az értékek pusztulását. B. is úgy érzi, hogy ő még gyerekként(?), kamaszként(?) megismerhetett egy értékek vezérelte világot, s az pusztul, süllyed el. Pedig...

2011. dec. 27., kedd

» Ki buktatja meg Orbánt, avagy a Bocskai-Thököly-dilemma

2011. dec. 27. 15:54 | írta: rás | politika | 14 komment

Mint ma megtudhattuk, Hilllary Clinton még karácsony előtt terjedelmes levélben ismételte meg aggályait a magyarországi fejlemények miatt. A Deutsch nevű szerint "kommunista" Barroso, meg a judeo-plutokrata IMF és EKB Orbán-ellenes érzelmeiről már korábban értesülhettünk. A német, az osztrák, az angol és az amerikai sajtóban nem múlik el nap, hogy valamely tekintélyes, véleményformáló - vagy éppen a hivatalos véleményt tükröző - lap ne írna a magyarországi antidemokratikus, valamint gazdaságilag öngyilkos tendenciákról.

Isten látja lelkem, szeretném, ha Orbán minél előbb eltűnne. De nem vagyok boldog attól, hogy ezt külföldről, a globális kapitalizmus főszereplőinek kell kikényszeríteniük. Hogy ezeknek a gengsztereknek (Orbánék) azért kell bukniuk, mert széllel szemben pisilnek, és nem azért, mert az ebédembe hugyoznak. Nem tudom, mit érzett annak idején Bocskai vagy Thököly, meg a híveik, amikor török segítséggel kellett harcolniuk a Habsburgok ellen...

De hol van egy Bocskai vagy egy Thököly???

2011. dec. 24., szombat

» Minden kedves...

2011. dec. 24. 8:00 | írta: rás | 12 komment

...barátomnak, látogatómnak, beszélgető- és vitapartneremnek szép karácsonyt és/vagy hanukát, békés, boldog új évet kívánok!

 

2011. dec. 20., kedd

» Ha még nem láttad

2011. dec. 20. 19:55 | írta: rás | kultúra | André Kertész | fotók | még nincsenek kommentek

André Kertész kiállítását a Magyar Nemzeti Múzeumban, és érdekel a fotó, a fotóművészet, akkor feltétlenül menj el, nézd meg. December 31-ig látogatható. 250 kép ad áttekintést Kertész pályájáról, köztük sok vintázs, vagyis eredeti, akár a 10-es, 20 as években készült nagyítás, amerikai és francia múzeumokból, gyűjteményekből. Egyszerűen csudaszép, ennél szakszerűbbet a múzeum honlapján és a fenykereso.com oldalon olvashattok, ahonnan a képeket is vettem. A kiállítás mottója talán az lehetne, amit Kertész mondott magáról (fejből idézem): "Én nem dokumentálok, hanem értelmezem a látványt, nem azt fényképezem, amit látok, hanem amit érzek."

 

 

» Zöld szemem kék

2011. dec. 20. 9:37 | írta: rás | hangulat | Koncz Zsuzsa | még nincsenek kommentek

Reggelre kelve 2.

 

2011. dec. 19., hétfő

» Budapest

2011. dec. 19. 8:45 | írta: rás | hangulat | Cseh Tamás | 2 komment

Reggelre kelve...

 

2011. dec. 17., szombat

» Flesmob – Kéthly Annával és Gorenjével

2011. dec. 17. 17:00 | írta: rás | politika | történelem | flashmob | Jobbik | rendszerváltás | szolidaritás | még nincsenek kommentek

Hogy lohasszam az érdeklődést: sem Kéthly Annával, se Gorenjével ne találkoztam a (juszt is) Moszkva téren a ma déli Szolidaritás-villámcsődületen – illetve de, azonban erről majd később.

Csődület? Ugyan! A kép megtévesztő. (Én csináltam, nem Papp Dániel-féle manipuláció.) „Hatvanas” lézengés: vagy 60-an ácsoroghattunk ott – jórészt a hatvanas korosztályból – délben a most hivatalosan is „Országos Mozgalommá” alakult Szolidaritás budai tiltakozó demonstrációján. (A Blahán állítólag több százan voltak, a vidéki rendezvényekről nincs hírem.) Részletek, előzmények a tegnapi bejegyzésben. Aztán még csatlakozhatott vagy húsz bámészkodó járókelő. Szánalmas? Az. Lehet persze mondani, hogy karácsony, aranyszombat, szombat déli bevásárlás, főzés, rossz idő, meg azt is, hogy tíz polgártársunk közül kilenc valószínűleg nem is hallott még se a (magyar) Szolidaritásról, se a flashmobról. És hogy majd ezután, hogy majd tavasszal, hogy majd… Igen, mindebből a „majd” a biztos. De hogy mi lesz majd, az felettébb bizonytalan. Az előző bejegyzést kommentelve Jel a Szózatra hívta fel a figyelmet „Még jőni fog, még jőni kell/ Egy jobb kor…” Valószínűleg. Én mindenesetre azt válaszoltam, hogy a Vörösmarty által felvázolt alternatíva, a „nagyszerű halál” már elesett; maximum a szánalmas rothadás marad. A „majd” egy lehetséges – bár remélem, csak ideiglenes – tartalma viszont ott van a képen: a Jobbik keresztje.

Ne legyen félreértés: a mai kudarc ellenére igaznak tartom a Szolidaritás (meg a Milla, meg a 4K meg mások) törekvéseit, és a magam részéről továbbra is ott leszek, plusz egy főként.

*

1943-ban (mostanában iskolázottak kedvéért: a második világháború alatt, amelyben a Horthy-Magyarország Hitler csatlósaként agresszor volt) a még legális és a háború utáni időszakra készülődő Szociáldemokrata Párt programvitát tartott. Az erőteljesen az angol Munkáspárt befolyása alatt álló szocdemek a demokráciát állították programjuk középpontjába. A vitában Kéthly Anna arra figyelmeztette elvtársait, hogy a magyar társadalom többsége, az „alul lévők”, vagyis a párt bázisa számára a „demokrácia” nem hívószó; ez kevés, ők radikális társadalmi változást akarnak, nekik a „demokrácia” a kapitalizmust jelenti. A diktatúrához szoktak, és most azt várják, hogy majd ők gyakorolhassák a diktatúrát.

Orbánék sok szálon szerveződő civil ellenzéke, amelyben én is a jövő – a távoli jövő – reményét látom, egyelőre leginkább a demokrácia megvédését (inkább már csak a helyreállítás igényét) hirdeti.

*

A Kéthly-hivatkozást egyébként a héten egy tudományos konferencián hallottam. A Politikatudományi Intézet új kutatási projektet indít „Bezáruló ország (demokrácia-orientációk, nyitás és bezárkózás) 1945–1950” címmel. A programot vezető Feitl István történész bevezető előadásából egyébként számomra a legérdekesebb az volt, ahogy bemutatta az 1945 utáni demokratikus remények és törekvések, a világra nyitás – illetve az ezekkel szembenálló, bezárkózó tendenciák – előzményeit. A folytonosságot cezúra idején. (Az első hat referátum után tartott spontán vitában (utána eljöttem) a fő kérdés egyébként az volt, hogy nehogy már egységes, bezárkózó időszaknak bélyegezzük az 1945 és ’50 közti éveket – de ez most mellékszál.)

A rendszerváltás is nyitást jelentett: nyitást a nyugati világra. Ami a pártállammal tudatosan, ideológiai és politikai alapon szembenállóknak elsősorban a demokráciát jelentette. A többségnek az osztrák életszínvonalat. Számukra nem 1989. június 16-i Nagy Imre-újratemetés és nem is a Köztársaság október 23-i kikiáltása szimbolizálta a rendszerváltást, hanem 1988. március 15-e, amikor a munkaszüneti napot kihasználva és az új világútlevél birtokában tömegek özönlötték el az ausztriai boltokat Gorenje hűtőszekrényért.

Két évtized után a demokrácia- és a Gorenje-program is kudarc.

Történelemtanárként egy még régebbi, reformkori (micsoda? reform?! pfúj!) fogalom ugrik be: az érdekegyesítés kossuthi programja. Nagyjából akkor fogalmazta meg, amikor Vörösmarty a „jobb kor” vagy nemzethalál alternatíváját.

2011. dec. 16., péntek

» Kedves Magyarország!

2011. dec. 16. 10:56 | írta: rás | politika | szolidaritás | 49 komment

"Már csak egy-két hét, és véget ér egy korszak, megszűnik egy állam, amelyet úgy hívtak, Magyar Köztársaság. Vele együtt eltűnik mindaz, amiről azt képzelted, életed szilárd keretrendszere, hiszen törvények garantálják, független intézmények őrködnek felette…

A társadalom megfegyelmezéséhez szükséges eszközöket a kormányzat megteremtette. Ne legyen kétséged: ha szükségesnek látják, bevetik őket! Ezen a karácsonyon alaptörvényileg acélkerítést kapsz ajándékba mai uraidtól, amely megszabja életed kereteit. Ne legyen illúziód, ők évtizedekre rendezkednek be. Ha lesz is hiba a rendszerükben, azt majd kiigazítják. Ami hatalom van ebben az országban, azt maguknak akarják.

Ezért kell a tereket, utcákat átnevezni, a szobrokat ledönteni. Ez egy rablóbanda, amely elődei hibái és bűnei miatt kétharmados parlamenti többséget kapott, azonban gúnyt űz ebből a ritka felhatalmazásból. Önös érdekeit iktatja törvénybe, csak a saját jelképeit tűri el.

Kedves Magyarország! 2012. január elsejétől egypárti alaptörvény váltja fel köztársasági alkotmányodat, melynek bevezetése és a hozzáigazított sarkalatos törvények biztosítják egy végletesen megosztó, szegényellenes, Európából kifelé sodródó hatalom évtizedekre szóló uralmát…

Kedves Magyarország! Ezt a levelet azért írtuk Neked, hogy elmondjuk: mi döntöttünk. Ennek véget kell vetni! Felismertük: ezt a rablóbandát el kell kergetni, és helyre kell állítani a jogállamot, a demokráciát, és ami a legfontosabb – hisz e nélkül mindez megvalósíthatatlan – a társadalmi szolidaritást. Törődnünk kell egymással, magyarokkal! Most nem az a lényeg, ki jobboldali, ki baloldali, ki szabadelvű, ki konzervatív, hanem az, hogy a rendszer, ami létrejött, ártalmas és megvetésre méltó. Úgy érezzük, hazafias kötelességünk minden erőnkkel küzdeni ellene…

Ezért felszólítunk minden demokratikus erőt, csoportot, demokratikusan gondolkodó jobb- vagy baloldali magyar embert, a demokratikus pártokat, civil szervezeteket, szakszervezeteket, hogy együtt oldjuk meg az ország problémáit. Ez az ország sokkal többet érdemel annál, mint hogy korrupcióval, tehetetlenséggel, hatalmi arroganciával, mesterségesen szított gyűlölettel terhelt és elpocsékolt bő két évtized után új játszmák kezdődjenek vagy a régi játszmák folytatódjanak. Végképp nem tűrhetjük, hogy bármiféle kétharmad évtizedekre megvesse a lábát, és elmozdíthatatlanná tegye diktatúráját. A mozgalom, a tömegek erejével akarjuk megteremteni – sőt, ha kell, akár nyomásgyakorlással kikényszeríteni – azt a politikai egységet, amely helyreállítja a jogállamot, a demokráciát és a józanész uralmát!

Kedves Magyarország, itt vagyunk, készen állunk!

Szeretettel: A Magyar Szolidaritás Mozgalom"

A teljes szöveg

Tüntetések országszerte december 17-én, szombaton 12 órakor. Helyszínek: itt

 

 

2011. dec. 15., csütörtök

» 99

2011. dec. 15. 0:01 | írta: rás | én | Cziffra György | 2 komment

Ma lenne 99 éves az anyám. 99 – bűvös szám; varázslatosabb, sejtelmesebb, mint az ünnepli szónoklatot követelő 100. S ha megfordítom (vö. „feje tetejéről a talpára Hegelt”), akkor ugyancsak bűvös számot kapok: a sajátomat, melybe nemrég fogtam bele.

99. Tizenkét éve halott, szép kort ért meg, és boldog (is) volt, hihetetlen energiákkal, élniakarással, ami számomra bizonyos fokig rejtély – de erről (röviden) írtam már egy fénykép kapcsán. 

Nem járok a temetőbe, nem gyásszal gondolok rá, hiszen nem az fontos, hogy meghalt, hanem, hogy volt – s van is. Tárgyakban, helyekben, családi mondatokban, s ott van például a karácsonyi töltött káposztában, bejgliben, amit tizenharmadik éve én készítek, akárcsak a születésnapi aranygaluskámat.

Ma este koncertre megyek (vele gyerekkoromban Opera-bérletünk volt, a III. emeletre), Borisz Berezovszkij fog zongorázni, a többi között Liszt Transzcendens etűdjeiből játszik.